Bár egy ősi, zárt kultúrában szolgált és életének utolsó húsz esztendejét egy kommunista börtönben kellett töltenie kényszerű hallgatásban, Watchman Nee szavainak gazdag és mély üzenete még mindig visszhangzik a világban. A hívő emberek számára mindenütt a világon igazi ösztönzést jelent Nee életútjának története és az, ahogy egész életében és munkásságában a szenvedő Krisztus nyomdokait követte. A kínai történelem nagy fordulópontján hívta el és nevelte fel őt az Úr, amikor gyülekezetének a legnagyobb szüksége volt rá.
Elhívása és növekedése az Úrban
Bár a keresztyénség már egészen korán, a 7. században elérte Kínát, nem tudta megnyerni a konzervatív kínaiakat, akiket teljesen átitattak a félrevezető buddhista babonák és Konfucius erkölcsi tanításai. Csak a 19. században kezdett érezhetővé válni Krisztus evangéliumának és a Bibliának a hatása. Isten korlátlan kegyelméből több száz európai és amerikai misszionáriust hívott el abban az időben, és küldött a pogányok földjére. Legtöbben közülük Kínát választották, annak ellenére, hogy ott áldozatokkal és lemondásokkal kellett szembenézniük. Erre mintegy válaszlépésként a Sátán 1900-ban kirobbantotta a bokszerlázadást, ami sok misszionárius mártíromságához és a hívők sokaságának halálához vezetett. Ez az üldöztetés azonban a nyugati világ keresztyéneit arra ösztönözte, hogy folyvást Isten Kína iránti kegyelméért imádkozzanak. A bokszerlázadás után az imádságokra válaszul Isten néhány erős hitű igehirdetőt hívott el szolgálatra a kínai hívők közül. Ezek az úgynevezett „bennszülött” prédikátorok váltak egyre dominánsabbá az evangélium hirdetésében; tanításuk megérintette az új kínai generációt is. 1920 táján sok közép és főiskolai diák tért meg az Úr Jézus hitére az egész országban, a messzi északon éppúgy, mint a legdélibb területeken. Közülük az Úr sok tehetséges fiatalt hívott el és készített fel a szolgálat munkájára.
Nee Shu-tsu (Watchman Nee) 1903-ban született egy második generációs keresztyén családban. Apai nagyapja, Nee Yu-cheng az Amerikai Kongregációs Főiskolán tanult Fucsou városában, és ő lett később az első kínai lelkipásztora ennek a felekezetnek Észak-Fucsien tartományban. Nee apai nagyanyja is Fucsouban tanult, az Amerikai Kongregációs Egyház Lányiskolájában. Apja ugyanitt, az Amerikai Metodista Főiskolán folytatta tanulmányait. Nee maga, szintén Fucsouban, az Anglikán Szentháromság Főiskola hallgatója volt. A következő részlet saját beszámolója hitre jutásáról.
Amikor anyám már két leánygyermeknek is életet adott… így szólt az Úrhoz: „Ha lenne fiúgyermekem, Neked ajándékoznám őt.” Az Úr meghallgatta imádságát, és én megszülettem. Apám pedig így szólt: „Mielőtt megszülettél volna, édesanyád megígérte, hogy az Úrnak ajándékoz téged.”
1920-ban, tizenhét évesen tértem meg… Akkor még nagyon féltem a megtéréstől, mert tudtam, hogy ha ez megtörténik, attól kezdve az Urat kell szolgálnom. Megmentésemnek tehát szükségszerűen kettős megmentésnek kellett lennie. Lehetetlen volt számomra, hogy figyelmen kívül hagyva az Úr hívó szavát, csak a saját megtartásomat kívánjam… Számomra az Úr elfogadása azt jelentette, hogy mindkét esemény egyszerre történik meg velem.
Abban az évben a kiváló középiskolai diák, Watchman Nee, a kínai igehirdető, Dora Yu prédikációinak hatására megtért az Úrhoz. Tanulmányai befejeztével, amikor szolgálatba állt vette fel angol nevét, a Watchman-t és új kínai nevét a To-sheng-et, ami az „őrszem kereplőjének hangját” jelenti. Újjászületett, az Úr által elhívott keresztyénként úgy tekintette magát, mint egy őrszem, akinek az a feladata, hogy a sötétben tévelygő embereknek a kereplő hangjával mutasson utat.
Megtérése után Watchman Nee teljes szívéből Isten felé fordult, és belefogott a Biblia szorgalmas tanulmányozásába. Még iskolai évei alatt megismerkedett Margaret E. Barberrel, egy angol misszionáriussal, aki a 19. század végén érkezett Kínába. Miss Barber mélyen hitt az Úrban, és nagyon szigorúan bánt azokkal a fiatal kínai hívőkkel, akik hozzá fordultak szellemi segítségért. Miss Barber instrukciói alapján Watchman Nee rengeteget tanult és tökéletesedett az Úr által. Megtanulta megtapasztalni Krisztus halálát és feltámadását, hogy megtagadva a saját lelki életét, Krisztus élete szerint élhessen és olyan emberré válhasson, aki Krisztussal szolgálhat az embereknek (Lk 9,23-24; 2Kor 4,10-12).
Szellemi tanulmányai és életmódja
Watchman Nee nem járt teológiai iskolákba, viszont igen szorgalmas olvasója volt a szellemi ihletésű könyveknek. Kiváló tehetsége volt ahhoz, hogy megválogassa, megértse, elemezze és memorizálja a megfelelő műveket. Könnyedén, szinte egy pillantás alatt felfogta egy adott könyv mondanivalóját. Szolgálatának első idejében jövedelmének egyharmadát személyes szükségleteire, egyharmadát mások megsegítésére, a fennmaradó harmadot pedig könyvek vásárlására költötte. Megállapodott néhány londoni használtkönyv-kereskedéssel, hogy bizonyos könyveket kérés nélkül küldjenek el neki. Így majdnem az összes klasszikus keresztyén irodalmat összegyűjtötte, egészen az első századtól kezdve. A legjobb keresztyén könyveket magába foglaló, több mint 3000 kötetből álló gyűjteménye betöltötte egész hálószobáját, csak annyi helyet hagyva neki, hogy lefeküdhessen. Gyakran mondták, hogy eltemeti magát a könyvek alá. Gyűjteményében találhatunk egyháztörténeti műveket, életrajzokat, a keresztyénség kiemelkedő alakjainak önéletrajzait, valamint a szellemi írók bibliamagyarázatait és tanításait. Krisztussal, a Szent Szellemmel és az egyháztörténettel kapcsolatos ismereteit elsősorban a Biblia tanulmányozása és a szellemi írók műveinek olvasása útján szerezte. Isten bőséges áldásával kísérve, Watchman Nee több alkalommal kapott szellemi kinyilatkoztatást az Úrtól, amit ő lelkes szívvel igyekezett keresztyén és gyülekezeti életének gyakorlatában is alkalmazni. Keresztyén életének kezdetén Watchman Nee elkezdte megtanulni, hogyan lehet Isten jelenlétében élni. Az Úrral való bensőséges kapcsolatának megőrzése érdekében megtanulta megvallani bűneit és kiengesztelni megbántott testvéreit. Azt is megtanulta, hogyan utasítsa el a világot, hogyan álljon ellen a hústest kívánságainak, hogyan tagadja meg magát, hogyan engedelmeskedjen az Úrnak az Írásban kijelentett isteni akarat szerint, hogyan foglalkozzon a lelkiismeretével Krisztus vére által és hogyan maradjon meg az Úrban, engedelmeskedve a benső kenet tanításának (1Jn 2,27-28). Ebben az Isten jelenlétében eltöltött életben Watchman Nee folyamatosan élvezte a mennyei világosság és a szellemi kinyilatkoztatások áldásait.
Watchman Nee azt is megtanulta, hogyan kell hit által élni, úgy a mindennapi életszükségletei, mind az Úr szolgálata tekintetében. Megtanulta rábízni magát Istenre minden körülmények között. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, arra törekedett, hogy Isten jelenlétében, az Ő akarata szerint és az Ő megelégedésére éljen. Megpróbált elkerülni minden olyan dolgot, mely az emberek szemében sikeressé tette volna. Igen sok esetben Isten csodálatos módon teremtett elő számára pontosan annyi pénzt, amennyire megélhetéséhez vagy munkájához szüksége volt. Bár sokszor szűkölködött, Watchman Nee megtanulta Istennek ajánlani pénzét és megpróbált segíteni a rászorulókon. Tudta, minél többet ad, annál többet kap viszonzásul hűséges Urától (Lk 6,38).
Watchman Nee azt is megtanulta, hogyan kell élni egy keresztre feszített, feltámadt, győztes életet. Megértette a kinyilatkoztatást, miszerint ő is megfeszíttetett Krisztussal együtt, és nem ő él többé, hanem Krisztus él benne (Gal 2,20). Azt is megértette, hogy ha személyesen akarja megtapasztalni Krisztus halálát, akkor neki is fel kell vennie a keresztet (Lk 9,23). Ez pedig annyit jelent, hogy megmarad Krisztus halálában, és nem engedi, hogy a benne élő óember vagy a hústest elhagyja a keresztet. Ugyanakkor azt is tudta, hogy feltámadt Krisztussal együtt, és a feltámadt Krisztus lett az élete (Ef 2,5-6; Kol 3,4). Megtapasztalva a feltámadt Krisztus életét, Watchman Nee képes volt a kereszt hordozására, a bűn, a világ, a Sátán legyőzésére, és az Isten által ráruházott szolgálat végrehajtására.
Azért, hogy Watchman Nee megtapasztalhassa a keresztet és Krisztus által élhessen a feltámadásban, Isten sok szenvedést zúdított rá. Ezek közül csak egyik volt megromlott egészsége. 1924-ben, mielőtt belefogott A szellemi ember (The Spiritual Man) című munkájának megírásába, súlyos tüdőbaj támadta meg, amiben majdnem meg is halt. Ám súlyos betegsége ellenére befejezte könyvét. A könyv kiadása után nem sokkal Isten csodaszerűen meggyógyította. Miközben még a tüdőbajjal viaskodott, egy másik betegség, az angina pectoris fokozta szenvedéseit. Ez a kór a szívizmokban fellépő elégtelen vérellátás miatt alakul ki, és heves mellkasi fájdalmakkal jár együtt. Sohasem épült fel ebből a betegségből; egész életén keresztül fájdalmaival küszködött, miközben Isten Igéjét hirdette. Szolgálata során azonban nemcsak betegségeitől szenvedett; sok nyomorúságot okozott neki szegénysége és a hittársai felől érkező kritika és ellenségeskedés is.
Tanítása és munkája
Az Újtestamentum szerint az élettel való szolgálat a szellemi kinyilatkoztatás és a szenvedések együttes hatására alakul ki. Watchman Nee az Isten Igéjén keresztül kapott kinyilatkoztatás és folytonos szenvedései következtében vált olyan valakivé, aki élettel szolgált másoknak, (amely élet Krisztus élete) az Ő Testének, a gyülekezetnek a létrehozására és felépítésére. Szolgálatának két világosan elkülöníthető vonása volt: Krisztus és a gyülekezet. Tiszta látomása volt Krisztusról, és határozott kinyilatkoztatást kapott a gyülekezetről. Watchman Nee világosan látta, hogy Krisztus nem csupán az egyes hívők Krisztusa, hanem sokkal inkább a gyülekezetért, az Ő Testéért van. Az a Krisztus, akit a hívők megtapasztalnak, akiben örvendeznek, a gyülekezet élő valóságává és tartalmává válik. Watchman Nee azt is felismerte, hogy a gyülekezetnek ez a valósága nagyon is gyakorlati dolog; bármely hívő megtapasztalhatja a keresztyén élet mindennapjai során.
A Jelenések könyvének második és harmadik fejezetében az Úrnak a hét gyülekezethez írt hét levelét olvashatjuk. Ennek alapján Nee azt tanította, hogy ha a gyülekezet bármikor is csődöt mond, az Úrnak szüksége van győztesekre, akik meghallják az Ő szavát, elfogadják kegyelmét és visszatérnek az Ő eredeti akarata szerinti normális keresztyén élethez a Szentírás kijelentése szerint. Az Úr irgalmából és kegyelméből Watchman Nee arra törekedett, hogy győztes életet élhessen az Úr szolgálatában.
Watchman Nee különböző eszközökkel igyekezett az Úr által rábízott szolgálatot teljesíteni. Hirdette az evangéliumot, tanította a Bibliát, utazásokat tett hazájában és külföldön, kapcsolatokat teremtett személyes találkozások és levelezés útján, előadásokat és továbbképzéseket tartott, traktátusokat, újságokat és könyveket adott ki. Az általa megjelentetett keresztyén lapok pl. A mai bizonyságtétel (The Present Testimony), A keresztyén (The Christian), A nyitott ajtó (The Open Door) és Az örömhír (The Glad Tidings); főbb könyvei pedig A normális keresztyén élet (The Normal Christian Life), Ne szeresd a világot (Love Not the World), A dicsőséges gyülekezet (The Glorious Church), A szellemi ember (The Spiritual Man) és A győzedelmes élet (The Overcoming Life). A Biblia tanulmányozásával kapcsolatban is írt könyveket: Elmélkedések a Jelenések könyvéről (Meditations on Revelation), Tanulmány Máté evangéliumáról (A Study on Matthew), Énekek éneke (The Song of Songs) és Hogyan tanulmányozzuk a Bibliát (How to Study the Bible). Emellett két könyv készült arról, hogy mit jelent az igével szolgálni és az Úr szolgájának lenni: Isten Igéjének szolgálata (The Ministry of God’s Word) és Az Úr munkásának jelleme (The Character of the Lord’s Worker).
Írásai és munkatársaival tett utazásai eredményeképpen sok kínai városban létesült gyülekezet a második világháborút kirobbantó japán invázió előtt. Nee szolgálatának központja Sanghajban volt, ahol az ő és munkatársai áldásos munkájának köszönhetően virágzó gyülekezeti élet fejlődött ki. A japán megszállás alatt távoznia kellett Sanghajból az ország belsejében fekvő Csungkingba. Az ott eltöltött időszak alatt Isten akarata szerint egy sikeres gyógyszergyárat vezetett. A háború után visszatelepítette a gyárat Sanghajba. Az üzletből származó bevétel segítségével nagyon sok testvérén tudott segíteni, és megvásárolhatott egy továbbképző központot a Kuling-hegyen, közel szülővárosához. 1948 az újjáéledés éve volt a sanghaji gyülekezet számára; ekkor Nee feladta gyárát az Úr szolgálatára. Ez a cselekedete sok testvért arra indított, hogy ők is felajánlják tulajdonukat az Úr munkájára.
Ugyanebben az időben a nacionalista kormány elleni kommunista mozgalom egyre nagyobb tért hódított Kínában. 1948 novemberében és 1949 februárjában Watchman Nee két fontos konferenciát tartott vezető munkatársainak Sanghajban. Itt hozta meg azt a döntését – sok imádság után –, hogy a kommunista hadsereg küszöbön álló bevonulása ellenére Sanghajban marad az Úr szolgálatában. Elhatározásakor tisztában volt a kockázattal és felkészült arra, hogy az Úr bizonyságáért talán az életét is fel kell áldoznia. Ugyanakkor lépéseket tett arra, hogy írásait és leghívebb munkatársait Tajvanba küldje, mondván „ha a Sátán meg is kaparint bennünket, maradjon hátra valami tőlünk”. A kommunista győzelem után a sanghaji gyülekezet még két évig szabadon működhetett tovább. 1950-ben Nee Hongkongba utazott, ahol testvérei és munkatársai arra kérték, ne térjen vissza, mert túl nagy a kockázat. Ő azonban a gyülekezet és a munkatársai iránt érzett felelősségtudata miatt habozás nélkül a visszatérés mellett döntött. Ezt mondta egyik testvérének:
Ha egy anya észreveszi, hogy háza lángokban áll és ő kint maradt az udvaron, mert éppen mosott, mit tenne? Bár tisztában van a veszéllyel, nem szalad-e vissza házba? Én is tudom, hogy visszatérésem sok veszéllyel jár, de azt is tudom, hogy vannak még testvéreink odaát. Hogyan tehetném meg, hogy ne térjek vissza?
Az összes nyugati misszionárius elhagyta Kínát, és a keresztyének egy csapásra pásztor nélküli nyájjá váltak. Nee igyekezett mindvégig építeni mindazokat a testvéreket, akik hozzá fordultak, akárcsak azokat a gyülekezeteket, amelyek az ő szolgálatához tartoztak. Mielőtt letartóztatták volna, még sikerült két konferenciát tartania az új kulingi továbbképző központban, és sikerült kiadatnia az ott elhangzott igehirdetéseit is.
Letartóztatása és halála
1952-ben Watchman Nee-t letartóztatta a kínai kommunista kormány. 1956-ban hamis vádak alapján tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték. 1971-ben lejárt a kiszabott idő, mégsem engedték szabadon. Fogvatartása idején csak felesége és ő is csak ritkán látogathatta meg. Börtönből írt levelezését meghamisították, azon túl, hogy ezekben a levelekben nem említhette meg Istent és az Urat. Mindazonáltal ezek az írások töretlen hitéről tesznek tanúbizonyságot. Börtöntársa, egy bizonyos Wu az ő hatására tért meg, és Nee halála előtt szabadulhatott. Sanghajban felkereste Nee unokahúgát és annak férjét, hogy elmondja nekik Watchman Nee üzenetét: „Nem vesztettem el a hitet.”
Watchman Nee 20 évig raboskodott. 1972 május 30-án ért földi zarándokútjának végéhez és megpihent Krisztusban, akit élete árán szolgált. Családja a szabadon bocsátását várta, ehelyett azonban egy 1972 júniusában érkezett levélben arra szólították fel őket, hogy menjenek és vigyék el az elhamvasztott test maradványait. Nem áll módunkban, hogy felderítsük Watchman Nee halálának körülményeit, annyi azonban bizonyos, hogy halála előtt egy rövid, reszkető kézzel írt üzenetet hagyott a párnája alatt:
Krisztus Isten fia, aki halálával megváltotta a bűnösöket és harmadnapon feltámadt. Ez a világegyetem legnagyobb igazsága. Krisztusban való hitemért halok meg. Watchman Nee.
Összefoglalva, Watchman Nee olyan ember volt, aki meglátta a Szentírás isteni kinyilatkoztatását, és az Úr irgalmából és kegyelméből hűséges maradt mindahhoz, amit az Úr megmutatott neki (Csel 26,19). A számára megvilágosodott kijelentések legfontosabb üzenete Krisztus és az Ő megváltó munkája, halála és feltámadása, a benne hívők örök megtartása és a gyülekezet mint Krisztus Teste, amelynek tartalma és valósága Krisztus. Világosan látta a Háromegy Isten igazságát, Isten örökkévaló tervét, a hívőknek adott isteni életet, a Szent Szellemet, a Krisztusban hívők helyzetét és az Új Jeruzsálemet. Eme igazságoknak a meglátása, továbbá egész élete és szolgálata miatt Watchman Nee az Úr drága ajándékává vált az Ő Teste, a gyülekezet számára, annak felépítésére (Ef 4,8. 11-12). Ezért kötöztetett meg és öntetett ki italáldozatként az Úr oltárán (2Tim 4,6). Ám – Istennek hála – szolgálatát sohasem lehetett bilincsbe verni (2Tim 2,9).
1992 és 1997 között Watchman Nee minden írását kiadta angolul a Living Stream Ministry (Anaheim, Kalifornia, USA) egy 62 kötetből álló gyűjteményben, mely a Watchman Nee összes munkája (The Collected Works of Watchman Nee) címet viseli. Mára ezeket az írásokat sok nyelvre lefordították, és sok ezren merítenek belőlük szellemi táplálékot és örömöt szerte a világon.
E rövid életrajzot a varsói Fundacja Strumien Zycia állította össze a Living Stream Ministry felhatalmazása alapján. További információk Watchman Nee-ről (angol nyelven): www.watchmannee.org