A gyülekezet talaja és a gyülekezeti találkozók

Leírás

A gyülekezet talaja kifejezést először Watchman Nee testvér használta 1937-ben. Azelőtt ez a dolog nem volt világos, és ez a kifejezés sem volt használatban. A gyülekezet talaja az a terület (hitvallás, gyakorlat, nyelv, nemzetiség, személy stb.), amelyre egy gyülekezet épül. Az összes keresztyén felekezetnek Krisztus az alapja, de mindegyiknek megvan a maga sajátos talaja. A probléma nem az alappal van, hanem a talajjal. Az Újtestamentum kijelentése szerint egy bizonyos város hívőinek annak a városnak a talajára kell állniuk, ahol élnek. Ily módon minden városban csak egy gyülekezet lehet. Ez az egyetlen módja a szakadások elkerülésének és a keresztyén egység helyreállításának.

A keresztyén találkozó nem más, mint a mindennapi keresztyén életünk testületi kifejeződése. A keresztyén élet fő jellemzője, hogy a szellemünk serkentésével folyamatosan megtapasztaljuk Krisztust a szellemünkben. Ezt a Krisztust kell elhoznunk a találkozókra, megosztanunk másokkal és felajánlanunk Istennek. Így növekedhet bennünk az isteni élet, így épülhet fel Krisztus Teste, és így teljesülhet be Isten örökkévaló célja.